Tegnap a Mobili Mania boltjában jártam, mert megérkeztek az Iittala evőeszközök meg egy csomó Eva Solo design-tárgy, amiket rendeltem. Rendeléskor a felét fizettem ki előlegként, és múlt héten hívtak telefonon, hogy megérkezett az áru.

A procedúra tegnap kicsit elhúzódott, egyrészt mert köhögésemre tekintettel teával kínáltak, aztán Gergelyt írtak a számlára (nem igazán vették le, hogy mire célzok, amikor azt mondtam, hogy nem szoktam magamat becézni, ha a nevemet kérdezik...), aztán jött a szokásos "és milyen orvos vagy?" téma. Közben persze átnéztük a cuccost, hogy nem sérült-e meg bármi is szállítás közben, meg hogy minden megvan-e, mindezt úgy, hogy fél szemem a kirakaton, ugyanis várakozni tilosban parkoltam.

Végül beraktam a már helyes névre kiállított számlát az egyik papírszatyorba, felnyaláboltam a csomagokat, bepakoltam a csomagtartóba, és elindultam.

Már az Andrássy úton jártam, amikor eszembe jutott, hogy valami nem stimmel... Felhívom őket telefonon: nem gondolják-e, hogy valamit elfelejtettünk? Hallom a telefonban, hogy lapoznak papírokat, gondolom a megrendelésemet keresték, hogy mi lehet, amit nem vettem át. Segítek nekik: "mondjuk én, fizetni?".

"Bazmeg!", szaladt ki az eladó száján.

Úgyhogy visszakanyarodtam, fizettem, meghallgattam az elnézéstkéréseket a bazmeg miatt, meg a köszöneteket, hogy eszembejutott.

Tanulságként meg biztos le lehet vonni egy csomó social hacking módszert.